... szerintem a növényi alapanyagú fonalak. A pamut, a bambusz, a len, a banán. És ezek kombinációi.
És ezek közül is a Barka pamut-bambusz-len anyagú Vitorlás nevű fonalát szerettem a legjobban. Sajnos már nem kapható, a bolt is eltűnt, nagy kár, hogy nem halmoztam fel belőle. Bár főleg az erőssége, tartóssága miatt volt különleges, a belőle készült holmik igenis puha, kellemes tapintásúak lettek. Még van azért pár gombolyagom, nem tudom, mi legyen belőlük.
Ezek mind megújuló, környezetbarát alapanyagok, részben ezért is szeretem őket. Nekem már csak hab a tortán, ha még organikus gazdálkodásból származó / biopamutok. És ha még újrahasznosított is, az már a csúcs. Textilipari hulladékanyagból (ez alatt nem minőséget értek, hanem szabás utáni maradékot) is készülnek fonalak, régebben ilyet is forgalmazott a Barka, és megint csak sajnálkozok.
A növényi fonalakra általában a merevség jellemző, nem rugalmasak és nem túlságosan nyújthatók, stabilak. Ez egyben a hátrányuk is: egy pamut csipkekendő sose lesz olyan leheletfinom, mint egy gyapjúfonalból készült. Bár a bambuszfonal meg tudja közelíteni, csak éppen sokkal nagyobb a súlya.
A bambuszt, mint alapanyagot, pár éve kezdtem használni, és azonnal megszerettem. Lágy, fényes növényi selyem. Nyári holminak elkészítve nagy melegben is kellemes viselet, de téli sálként sem lehet fázni benne. És ha a selyem érzetét akarjuk, egyértelműen ez a humánus választás.
Az igazi selyemhez sajnos csak a selyemhernyó elpusztítása árán lehet hozzájutni - illetve most már van olyan eljárás, mely révén a selyemgubó egy része megmarad a hernyó körül. Egy ilyen fonalat nagyon szívesen kipróbálnék!
Egy másik lehetőség az újrahasznosított selyem. Ehhez már volt szerencsém, a "Miből kössek"oldalon lehetett kapni újrahasznosított száriselyemfonalat. Egyenetlenül sodrott rusztikus fonal, fantasztikus. Banánfonalat is vennem kellett volna, mert időközben ez a fonalbolt is eltűnt, sajnos.
Az állati szőrből készült fonalak régebben nem voltak a kedvenceim. Kötöttem - horgoltam már belőlük, de nem szerettem, hogy annyira nyújthatók munka közben, amikor lekötöm a szemet vagy ráhajtom a tűre a fonalat. Bár nagyon kényelmes, ez igaz, de nem éreztem stabilnak az eredményt. Persze, ez így is van, ha egy gyapjúból készült holmit kimosunk, oda kell rá figyelni, hogy ne nyúljon meg. Formára kell őket igazítani, némelyiket még törülközőre fektetve meg is kell tűzdelni gombostűkkel, pl. a csipkekendőket. Természetesen a növényi fonalból készült darabok is meg tudnak nyúlni, de ez sose olyan nagy mértékű.
A gyapjú és egyéb állati fonalak mellett szól még az is, hogy a legpuhább és legmelegebb holmik belőlük készülnek. Viszont a bőröm annyira hiperérzékeny, hogy csak a legkiválóbb minőséget bírom, nemcsak a nyakamon, hanem a karomon is. De szerencsére kardigánként viselhetem őket, csak hosszú ujjú blúzt kell felvennem alá.
És akkor nem beszéltem még a mesterséges alapanyagú fonalakról. Régen ezek borzalmasak voltak, csak úgy nyikorgott az akril. :) Ma a helyzet ennek ellentéte. A régi szúrós szálak helyett finom, kellemes tapintású fonalak vannak már. Olyannyira, hogy az egyik leggyakrabban viselt sálamat mikrofiber akrilfonalból horgoltam.
Kimaradt a viszkóz a felsorolásból. Ez is vegyi úton készül, de természetes alapanyagból, a növényi cellulóz a kiindulópont. Pamuthoz keverve próbáltam már, szép, fényes, és nagyjából megtartja a pamut tulajdonságait, szóval kellemes viselet ez is. És még a tweed-fonalaknál találkozhatunk vele: többnyire viszkóz adja a kis színes pluszt a gyapjú mellé. Van ilyen is a készletemben, ami tűre kívánkozik.
Szóval ilyesmikből horgolok / kötök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése